Lana del Rey - Summertime Sandess Lana del Rey - Blue Jeans ATB - Ecstasy Pluto - Maradjunk Barátok Kelis - Trick Me Eminem - Without Me Eminem - Lose Yourself Snoop Dogg - Riders On The Storm Eric Prydz - Call on Me Paul van Dyk - Nothing But You (NFSU2 Remix)
Reader corner
Amit éppen olvasok:
Richelle Mead - Vámpírakadémia I.
Ami azt illeti ezt a sorozatot én egyszer már elkezdtem, de a második részben annyira felháborodtam azon, hogy az én istenített ideálom, Dmitrij strigává válik benne, hogy visszavittem a könyvtárba. De most végigküzdöm magam rajta.
"Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem."
Vavyan Fable - Álomhajsza
Vavyan Fable-nek én személyszerint sokkal jobban kedvelem a ponyváit, azonban ez a könyv első olvasatra érdekesnek tűnik, pláne azoknak, akik buknak a misztikus - fantasy világra, a harcokra, a varázslatra és a szerelemre; ezeket természetesen egy rövidke regénybe sűrítve.
"Amint tudomást szerzünk a KÉK KRISTÁLY létezéséről, azonnal szenvedélyesen érdekeltté válunk abban, hogy az el is juthasson rendeltetési helyére. Sok, nagyon sok függ ettől: talán nem kevesebb, mint az emberi élet szépsége. Fénylő és sötétlő birodalmak, szörnyecskék és monstrumok, tündérek és fenevadak, harcosok és filmesek között vezeti hőseit biztos, de gyengéd kézzel VAVYAN FABLE ebben a különös, egymásba illeszkedő, egymást tükröző, egymást kiegészítő ikerregényben. A Szerző, a tőle már jól ismert pazar játékossággal, plasztikus megjelenítő erővel, de a még tőle is szokatlan érzelmi komolysággal hívja meg olvasóját a szerteágazó, elbűvölően gazdag mese-álomvilágba."
Persze április hatodika még odébb van, de ettől függetlenül nagyon várom, várom a haverokat, a közös piálást, meg úgy az egész hangulatát. A barátnőelhozós dolgon végre túlléptem, kis segítségem is akadt aznapra, így végülis az estét jól zártam.
Kacsakacsakacsa.!! *w* Várom már a kurva tavasz, remélhetőleg április 6-án nem fog ez a tajték esni, mert akkor kapok egy szolid szívrohamot.
Ismét meghosszítottam a szünetem egy nappal, ez nálam már rutinból jön. Istenem legyen már végre hatodika! Boccs.
Úgy érzem, hogy lezártam egy olyan fejezetet az életemben, amit már nagyon régen le kellett volna. Így utólag persze mindenki okos, de rádöbbentem, hogy rettentően gyáva voltam. S ha ez ment... a többi miért ne menne?
És természetesen megint ezer másik probléma szakad a nyakamba. És ezer másik kihívással kell szembenéznem. Mondjuk ezek után...
Érdekes, hogy mindenki pont most talál be, mikor énis a legtoprongyabb vagyok. Pont most kell nekem mindenki. Pont most kell barátnőm, aki flegmázik, mert k.o. vagyok. Pont most kell nekem egyszerre 2 emberért aggódnom. Pont most zuhog a hó, és két hét múlva kertibulim lesz, és akkor van MondoCon. Pont most... jön MINDEN.
'Ha szerelmes vagy, nem vagy magadnál. Mert ha magadnál vagy, nem vagy szerelmes.'
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de annyira fel tudok az emberi taplóságon háborodni... na mindegy.
Naivan hiszek abban, hogyha az ember valakivel álmodik, akkor az a személy rá gondolt... hogy mielőtt elaludt-e az nem izgat, de gondolt rá. Én akkor álmodom valakivel, ha szó van róla aznap. *--* Na, szal, mindegy.
Írni akarok, de nincs kedvem. :c pedig tényleg írni akarok x.x
Így van. Emögött gyakran(mindig) komoly okok és előzmények húzódnak. Tanuljuk meg végre.! A kimondott szó elszáll, de mégis mélyebb sebet hagy, mint bármelyik fizikai bántalmazás. Az a seb elmúlik. A lelki halálunkig velünk marad. Igenis fáj, mikor az ember olyanokat mond a másikra, ami alapján annak az önbizalma a nullával lesz egyenlő, és olyan gondolatok fészkelődnek a fejébe, hogy őmaga értéktelen, és nem szereti, még csak nem is kedveli senki.
Amikor bántjuk magunkat arra okunk van. Én sem csak azért csinálom mert ez trendi. Nem feltétlenül öngyilkossági szándékkal tesszük. Egyszerűen csak a lelki fáradtság, a mindenből elegem van érzés viszi rá az embert erre. Személyszerint feszültségoldásból csinálom, mert annyira lelki toprongy vagyok a tavalyi évem után, hogy egyáltalán nincs önbizalmam, és a legapróbb bántó szó is annyira mélyre hatol, hogy a világ ellenem van érzés motoszkál bennem.