Lana del Rey - Summertime Sandess Lana del Rey - Blue Jeans ATB - Ecstasy Pluto - Maradjunk Barátok Kelis - Trick Me Eminem - Without Me Eminem - Lose Yourself Snoop Dogg - Riders On The Storm Eric Prydz - Call on Me Paul van Dyk - Nothing But You (NFSU2 Remix)
Reader corner
Amit éppen olvasok:
Richelle Mead - Vámpírakadémia I.
Ami azt illeti ezt a sorozatot én egyszer már elkezdtem, de a második részben annyira felháborodtam azon, hogy az én istenített ideálom, Dmitrij strigává válik benne, hogy visszavittem a könyvtárba. De most végigküzdöm magam rajta.
"Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem."
Vavyan Fable - Álomhajsza
Vavyan Fable-nek én személyszerint sokkal jobban kedvelem a ponyváit, azonban ez a könyv első olvasatra érdekesnek tűnik, pláne azoknak, akik buknak a misztikus - fantasy világra, a harcokra, a varázslatra és a szerelemre; ezeket természetesen egy rövidke regénybe sűrítve.
"Amint tudomást szerzünk a KÉK KRISTÁLY létezéséről, azonnal szenvedélyesen érdekeltté válunk abban, hogy az el is juthasson rendeltetési helyére. Sok, nagyon sok függ ettől: talán nem kevesebb, mint az emberi élet szépsége. Fénylő és sötétlő birodalmak, szörnyecskék és monstrumok, tündérek és fenevadak, harcosok és filmesek között vezeti hőseit biztos, de gyengéd kézzel VAVYAN FABLE ebben a különös, egymásba illeszkedő, egymást tükröző, egymást kiegészítő ikerregényben. A Szerző, a tőle már jól ismert pazar játékossággal, plasztikus megjelenítő erővel, de a még tőle is szokatlan érzelmi komolysággal hívja meg olvasóját a szerteágazó, elbűvölően gazdag mese-álomvilágba."
Ne állj neki takarítani! Hidd el, ez a nap nem a szobád/szekrényed/egyébdolgaid átrendezésére való. Ne kockulj (like me) a Facebook/Metin/Wow/stb. előtt! Igen is lesz ma olyan idő, hogy elmenj valahová sétálni/bulizni...! Ne állj le lelkiszemeteskedni senkinek! Ez a nap neked ugyanúgy jár mint bárki másnak!
A pillanat amikor még nincs strandidő, de már megpukkadsz a melegtől... >.>"
Május elseje, természetesen a család el akar utazni valamerre, de nem tudják eldönteni, hogy mégis hová. Miért is lenne egyszerű az élet.
Tegnap még strandolásról volt szó így lázasan nekiálltam bikinit átszabni, aztán mire megcsináltam bejelentették, hogy valójában margit szigetre megyünk. Hoi! Nekem az is jó. Én oda akarok menni. És most mégis Csepeli strandra megyünk. Ajvé.
Akkor... nem megyek strandra. Mert én is tudok időzíteni. És természetesen ma kellett belekezdenem a piros betűs hetembe.
Istenkirály. Akkor én ma mit csináljak?! Hátha találok valakit aki kimászik velem Margit-szigetre. :d
A 180°-os fordulat után rádöbbentem, hogy nekem színekre van szükségem, ha már itt a tavasz. Mindenki felbolydult, tombolnak a hormonok, én meg ilyenkor halódok fülgyulladással és virágpor allergiával. Na mi ez, ha nem a sors fintora.? Nem baj. a Kinézet marad. A színek maradnak. (Óó, Avengers Alliance-ban kedvesem méltóztatott ellátni... akkor megyek és viszonzom a szívességet.)
Rádöbbentem többekközt, hogy elborult egy emberke vagyok, ezt természetesen újabb írományban fejezem ki, és időközben a könyveimmel is végeztem, s most más intellektüel dolog után kell nézzek: színházba és múzeumba akarok menni. 16 évesen. Én. Múzeumba.
Két napja szenvedek csúnya fülgyulladással, bár ez nem volt akadály arra, hogy tegnap este elmenjek bulizni a baráti körömmel, amit nem is bántam meg, s természetesen megint beleakadtam (nem is annyira bánva a helyzetet) a Z betűs veszedelembe. Elváláskor minden procikámnak tiltakoznia kellett volna a köszönéskor bekövetkező nyakcsók ellen, amire rossz visszagondolni, mert beleborzongok.
Hajnal egykor ágyba kerültem, 5:20-kor felkeltem a fülemre. Hétkor elvánszorogtunk dokihoz, 10-ig ott ültem és nem vizsgáltak ki, mert természetesen mindenkinek vasárnap kellett fülorrgégemiarákra mennie, szóval holnap irány vissza házidoki és kérek beutalót füldokeszhoz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
