Lana del Rey - Summertime Sandess Lana del Rey - Blue Jeans ATB - Ecstasy Pluto - Maradjunk Barátok Kelis - Trick Me Eminem - Without Me Eminem - Lose Yourself Snoop Dogg - Riders On The Storm Eric Prydz - Call on Me Paul van Dyk - Nothing But You (NFSU2 Remix)
Reader corner
Amit éppen olvasok:
Richelle Mead - Vámpírakadémia I.
Ami azt illeti ezt a sorozatot én egyszer már elkezdtem, de a második részben annyira felháborodtam azon, hogy az én istenített ideálom, Dmitrij strigává válik benne, hogy visszavittem a könyvtárba. De most végigküzdöm magam rajta.
"Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem."
Vavyan Fable - Álomhajsza
Vavyan Fable-nek én személyszerint sokkal jobban kedvelem a ponyváit, azonban ez a könyv első olvasatra érdekesnek tűnik, pláne azoknak, akik buknak a misztikus - fantasy világra, a harcokra, a varázslatra és a szerelemre; ezeket természetesen egy rövidke regénybe sűrítve.
"Amint tudomást szerzünk a KÉK KRISTÁLY létezéséről, azonnal szenvedélyesen érdekeltté válunk abban, hogy az el is juthasson rendeltetési helyére. Sok, nagyon sok függ ettől: talán nem kevesebb, mint az emberi élet szépsége. Fénylő és sötétlő birodalmak, szörnyecskék és monstrumok, tündérek és fenevadak, harcosok és filmesek között vezeti hőseit biztos, de gyengéd kézzel VAVYAN FABLE ebben a különös, egymásba illeszkedő, egymást tükröző, egymást kiegészítő ikerregényben. A Szerző, a tőle már jól ismert pazar játékossággal, plasztikus megjelenítő erővel, de a még tőle is szokatlan érzelmi komolysággal hívja meg olvasóját a szerteágazó, elbűvölően gazdag mese-álomvilágba."
Rég elfeledett nőiességem a tavasz beálltával végre felelevenedett, és rádöbbent, hogy félre rakhatja a zsákpulóvereket és pólókat, az XXL méretű ingeket, a szakadt farmert, és a fekete 50 (vagy annál is több) árnyalatát.
Előtérbe kerültek a színes darabok, a szoknyák, a vékony kardigánok, a laza farmeringecskék, szandál, topánka. A virágos topánom már egy őskövület, úgyhogy amint megszárad (mert kimostam), átfestem a besárgult apró virágoat feketére. Ja, megint a fekete. .____.'
Mivel az osztály nemsokára operába megy, oda valahogyan ki is kell néznem, szóval addig ki kell magam elé tűznöm pár célt, mint pl.: elmenni a Hádába valami ruháért; megtanulni tűsarkúban járni.
Nem lesz egyszerű. Olyan szívesen elmennék egy este egy színházba, és sétálnék egyet a Margit-szigeten is. Ja. Megnézem mik pörögnek mostanság a színházakban. Fuckyea.'
Ezt akarom az előző csimmámra elcserélni a Deichmann-ban.
Rádöbbentem (egy kis segítséggel), hogy nincs mit veszítenem az életben. A sorsomat csakis önnön magam irányítom, és minden hibát fel kell vállaljak, bármi történjék.
Arra is rájöttem, hogy körülöttem jelenleg mindenkinek párkapcsolati problémái vannak. S mivel nekem nincsenek ilyesfajta problémáim, természetesen én lettem a társaság fő lelkiszemetese és szerelmi tanácsadója. Merthát, aki nem csinálja az beszél róla. De hát, erre jó a tavasz, nemde?
Legszívesebben megkérnélek, hogy menj el. Amikor látlak távolodni, akkor utánad kiáltanék, hogy gyere vissza! És ez így menne egy jó ideig.
mire eljutottem volna oda, hogy sajátot csináljak, a Photoshoppom felmondta a szolgálatot. moccanni se tudok vele. felbaszott ez a rohadt... >.> nyjuu.
Na, akkor marad az a dizi amit én raktam még össze. később hosszasabb bejegyzéssel érkezek.
Láttátok már EZT a fotósorozatot? Valami ultra-kawaii. >.<
rájöttem hogy nem az a bajom, hogy nem tetszenek az általam gyártott dizik (mert amúgy nem, nem tetszenek), hanem az a probléma, hogy nagyondenagyon kevés ember jár errefelé. ezen változtatni kell~
írási képességeimet végigtekintve 2-3 év távlatából rájövök, hogy volt egy pár ötletem amit értelmes lett volna folytatni, de nem tettem, és hogy olyan hibákat fedezek fel 'műveimben', amiért egyszerűen a hajamat tudnám tépni. pl. a szóismétlés, ami számomra egy rettentő nagy bűnnel ér fel. Blööe.~
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rádöbbentem (egy kis segítséggel), hogy nincs mit veszítenem az életben. A sorsomat csakis önnön magam irányítom, és minden hibát fel kell vállaljak, bármi történjék.
ha a lustaság fájna, már kínok kínjai közt haltam volna meg. mindegy. most ez a kinézet marad, aztán majd úgyis leváltom. .___. fuck.